KAPCSOK és más állatságok - Mezítlábas Szuperhős

KAPCSOK és más állatságok

A mai napon Valentin napkor, sokminden megfordul az ember fejében.

Az enyémben például, hogy nem tartom ezt a napot igazán fontosnak. Mégpedig azért, mert szerencsés és ideális esetben az ember a jelenben, és sok váratlan, hétköznapi, akár dögunalmas pillanatban is érezheti azt, hogy mennyire fontosak számára a szerettei. Vagy úgy általában a szeretet és a kapcsolatok.

Van, hogy ott sem kell lennie a másiknak. Elég az, hogyha hiányzik. Hogyha várod, hogy hazaérjél. Vagy várod, hogy írjon egy sort neked.

Máskor elég annyi, hogy megérzed a másik illatát. Együtt töltesz vele néhány forró pillanatot.

Ha nem a párodról van szó, csak annyi, hogy megtalálod a gyerek összes plüssét az ágyban egy szőrmedarabbal letakarva, hogy a plüssök meg ne fázzanak és összeszorul a szíved.

Vagy egy üres kartondobozt, amelyik a kukából lett visszalopikálva a gyerekszobába, mint megőrzendő fontos kelléket.

Vagy. Reggel kinyitod a szemedet és két sötétbarna bogár szemecske vigyorogva néz rád, miközben tudod hogy 5 perc múlva kikészít idegileg. De te mégis szereted.

A szeretet? Egy rezgés. Egy frekvencia, amelyet bárkinek bárhol, bármikor át tudsz adni. Vagy lehet egy tett is. Lehet egy cselekvéssorozat, ajándék, segítség vagy odafigyelés.

A minap kozmetikusnál voltam. Megkérdezte, hogy szeretnék-e házi nyulat vásárolni étkezési célokra. A kóstoló másnap már landolt is nálam. Valahogy úgy adódott, hogy én meg cserében egy állásajánlatot tudtam közvetíteni az illetőnek.

A nyulat épp a mai nap készítettem el. Csináltam belőle vadast. Miközben főztem, szeretettel gondoltam a nagyszüleimre. A nagypapámra , aki annak idején nyulat tenyésztett. A dédire, aki megtanított arra, hogyan kell vadast, sült nyulat vagy pörköltet készíteni belőle. És miközben főztem, itt volt nálam valaki, akit barátomnak is nevezhetek.

Megkínáltam nyúllével és egy nagy tányér vadassal. Láttam rajta, hogy örül a váratlan ebédnek. Én meg annak örültem, hogy megetettem. A nyúllevet (véletlenül) egy szívecskés bögrében ittuk meg.

Egy nagyon nevettünk azon, hogy ez egy Valentin napi közös ebéd volt… és tényleg.

Éppen most karikázott el tőlem, kisütött a nap és arra gondoltam, hogy:  Milyen szép nap ez a mai! Csak úgy, mint a többi. Amikor nincsen Valentin nap.

Vagy. Minden nap Valentin nap van 🙂

Megosztom ezt a tartalmat:
Share on Facebook2Share on Google+0Tweet about this on Twitter