Nem vagy a barátom - Mezítlábas Szuperhős

Nem vagy a barátom

Avagy gondolatok az igaz kapcsolatokról…

Milyen őszinték voltunk még óvodás korunkban!

Ha a mellettünk játszó kisgyerek a homokozóban elvette a dömperünket, vagy kikapta a kezünkből a vajas kenyeret, ami vajjal lefelé ért földet természetesen, egyszerűen megmondtuk a másik szemébe, hogy többé már nem a barátunk.
Az illető olyankor megszeppenten azonnal eldönthette, hogy szeretne-e kiengesztelni minket vagy egy vállvonással elviharzik a dömperrel a homokozó másik oldalába és keres magának egy szimpatikusabb játszótársat.

Ezt a szuper képességünket a felnőtté válással elveszítjük.

Egyrészt szó nélkül eltűrjük, hogy valaki ránk telepedjen. Elvegye a cuccainkat, az életünket, az ötleteinket, az időnket, a jókedvünket, azaz a drága és értékes energiákat. És mi mintha vakok lennénk, benne vagyunk ebben a kapcsolatban. Arra fordulunk éppen, amerre rántanak minket, adunk és adunk, szeretettel, mert igaznak hiszünk valamit, ami sosem volt az.
Másrészt félünk hangosan kimondani azt, ami érzünk.

Hiszek a vonzás törvényében.

Amikor az embert az élet megleckézteti, akkor több irányból, több forrásból jelenik meg ugyanaz a probléma folyton folyvást addig, ameddig nem eszmélsz fel.
Ameddig nem változtatsz a hozzáállásodon, nem lépsz, nem szakítasz. Addig kapod a sallert, ameddig nem csak nézel, hanem már látod is azt, ami előtted zajlik. A baráti kapcsolatoknál ugyanúgy igaz ez, mint minden másnál az életben.

Előfordul, hogy szinte kínálja magát a kérdés, hogy te hülye, nem veszed észre, hogy kihasználnak, használnak, nem törődnek veled, nem vagy fontos?
Nem veszed észre, hogy töredékét sem kapod vissza a másiktól annak a figyelemnek, amelyet hosszú ideig neki ajándékoztál az életedből, azért mert szeretted, tisztelted, vagy mert bíztál benne vakon és rendületlenül?
Nem veszed észre, hogy azok a dolgok, amelyek a legfontosabbak egy barátságban, ebben a kapcsolatban nincsenek benne?

Mondjuk az, hogy nincsenek elvárásaim a másikkal szemben. Lehet rosszkedvű, lehet bolondos, lehet szárnyaló, vagy depressziós, mi éppen azért vagyunk ott, hogy elfogadjuk a másikat abban a jelenlegi formájában.
Aztán az is fontos, hogy a barátságban az idő, nem szerepel, mint tényező. Nem kell százévesnek lennie, lehet friss a kapcsolat, mégis időtlen. Mindig van idő a másikra, sosem toljuk félre, ha mégis, szánunk annyi időt, hogy ezt megindokoljuk. Esetleg keresünk megoldásokat arra, hogy a másik mégse maradjon egyedül, a támogatásunkon kívül.

Apropó támogatás. Tudtad, hogy egy baráti kapcsolatban önzetlenül kell, hogy működjön a támogatás?
Nem azért segítek neked, hogy aztán visszakérhessem tőled egy adott pillanatban. Azért segítek, mert jó érzéssel tölt el, hogy melletted lehetek.

A rosszabbik verzió, ha csak akkor segít neked valaki a céljaid megvalósításában, ha ennek fejében teljesítesz valamit, ami a másiknak fontos, hogy megvalósuljon.

Érdekek.
Érdekemben az áll, hogy a barátom szeressen engem úgy, ahogyan vagyok, és ha nem vagyok jól, akkor észrevegye, hogy meg kell fognia a kezemet és húznia kell magával.
Ha éppen nem kell húzni, mert fent csücsülök egy fa tetején, hozza a létrát, másszon oda mellém és lógassuk a lábunkat és nézzünk lefelé.

Nevetünk, vagyunk, élünk. Van bennünk valami közös, megmagyarázhatatlan szál, megnyugtatónak érezzük a másik jelenlétét. De jó is ez!

Mostanában jókora pofonokat kaptam az életben. Van, aki elhagyott. Van, aki visszatért. Van, aki most is úgy tekint rám, mint egy természeti erőforrásra, amelyet ki lehet meríteni. Ez nekem fáj.

A vonzás törvénye olykor egy hidegzuhany, de egyben egy nagy lecke is.

Meglátod-e az események mögötti összefüggéseket?
Le tudod-e vonni végül a tanulságokat?
Tudod-e saját hasznodra fordítani a történteket?
Barát, vagy inkább ellenség?
Támogat téged, hogy lépkedj a saját utadon, vagy átránt téged a sajátjára, mert akkor, abban a pillanatban, neki ez az érdeke?

Érdemes átgondolni.
Érdemes megbecsülni és megmenteni az olyat, amelyik átmegy a fenti kérdések rostáján, egyszerűen csak azért mert ott áll melletted, nem harsányan, hanem természetesen.
Érdemes újra őszintének lenni.
Érdemes megtanulni a mondatot. – Hé, te nem vagy a barátom!

Sokmindent megoldhat egy pillanat alatt.

Én mondom, szelektáljatok néha, de tükörbe is nézzetek!

Pusztán a lelki egészségetek kedvéért…

Megosztom ezt a tartalmat:
Share on Facebook5Share on Google+0Tweet about this on Twitter