A ZOMBI és a TÚLÉLŐ - Mezítlábas Szuperhős

A ZOMBI és a TÚLÉLŐ

December 28-án délelőtt 11.30-kor az Árkádban ülök egy nyitott kávézóban. Éppen a Lengemeséket néztem meg a kislányommal, és utána várakoznom kellett.

A mellettem lévő asztalnál egy házaspár az éppen másfél éves babáját eteti kiskanállal. A baba az apuka ölében, anyuka etet.  A baba és az apa előtt egy-egy okostelefon. Ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelően bámulja a képernyőt.

Átnézek a másik oldalamra. Négy fős család, apuka unottan jobbra, anyuka sík idegen balra néz, köztük egy kislány. Az asztalon szétdobálva az energiaital, a chips, a mobilok. – Milyen unottak!- gondolom magamban, majd lenézek az asztal alá és elszörnyedek.

Egy nagycsoportos forma kisfiú egy cumival a szájában! ül a földön. Körülötte szétszórt chipsdarabok, előtte a dohányzóasztalon egy táblagép és bámul. Se kép, se hang.

Lelki szemeim előtt megjelenik egy szó, ZOMBI.

Odamennék. Egy varázspálcával felébreszteném, felhúznám a földről, kivenném a cumiját. Beszélgetnék vele. Megpofoznám a szülőket.
Nem lehet.
Elfordítom a fejemet.

Háborgó lélekkel jövök hazafelé. Egész úton tervezem a fejemben a posztot, hogy fogok beolvasni a SENKInek, meg mindenkinek. Formálom a szitkokat, vádolok, érvelek.

Mire hazaérek rájövök, minek?

Azzal adok további erőt, energiát ennek az egész megváltoztathatatlan történetnek, ha elkezdek ágálni ellene. Ezért egy nagy vizes szivaccsal letörlöm a képet, és rajzolok helyette egy másikat.

Egy másik családot.
Ahol az apuka, és az anyuka kommunikálnak egymással. Ahol a kávés csészét megemelve egymás szemébe is néznek. Ahol a gyerekek az asztal körül rosszalkodnak, felborítják a cserepes virágokat és hangoskodnak, ezért állandóan rájuk kell szólni. Ahol a szemekben csillogás van és nem révetegség. Életenergia és jövőkép, nem beletörődés.

Eszembe jut egy másik szó, TÚLÉLŐ. Egy ÚJ emberi norma.

Aki nem fél különbözni abban a tekintetben, hogy szeretne egészséges, erős és törekvő lenni, a saját lehetőségeihez mérten.

Máris megfogalmazódik az erős CÉLom az új évre: meg kell keresni a túlélőket.

Mint ahogyan egy hurrikán sújtotta város romjai felett repülsz, és meglátod….hogy mindenütt ott vannak. Erősek, szívósak, elpusztíthatatlanok. Kibújnak a föld alól is, mint egy életerős mag, amelyik valahogy mégis megkapaszkodott.

Ha TE most olvastad ezt a posztot, állítom neked, hogy te is egy modernkori TÚLÉLŐ vagy!

Vagy keresel valami MÁST, mint amiben jelenleg élsz, csak még nem fogalmaztad meg nyíltan önmagadnak.

Nos, ha így van, ITT jó helyen jársz!

Kívánom, hogy legyen csodás az ÚJ éved!

Légy NAGYON büszke magadra!

TIÉD ez a világ!

Megosztom ezt a tartalmat:
Share on Facebook7Share on Google+0Tweet about this on Twitter